Vélemények

2017.07.15

Bosnyák Viktória visszatekintése a versenyünkre

Olvass el! és személyesen is találkozhatunk

Egész évben izgatottan vártam az Olvass el! verseny döntőjét. Már az hatalmas megtiszteltetés, hogy az idei évben egyszerre három könyvem szerepelt alapanyagként, vagyis az egész Tündérboszorkány trilógia. Rettentően meglepődtem, hogy rekordot öntött a jelentkező csapatok száma. Nem hittem volna, ha ilyen sokan hajlandóak kitartóan olvasni egész tanévben, és mellette hiánytalanul elvégezni minden kapott feladatot. Rettentően kíváncsi voltam, hogy vajon mely csapatok jutnak be a kaposvári, utolsó fordulóra, ahol személyesen is találkozhatunk. Egyformán drukkoltam mindenkinek, bár a csapatok között voltak olyanok, amelynek tagjaival személyesen is találkoztam, olyanok, akik facebookon írtak  nekem, olyanok, akiknek a könyvtárosát ismerem, és olyanok is, akiket egyáltalán nem ismertem.

Mivel az elmúlt években már harmadik alkalommal volt könyvem az Olvass el! alapanyaga, tudtam, hogy a döntő izgalmas, hangulatos és játékos lesz. Nem tévedtem. A Kaposvári Egyetem Könyvtárában olyan vetélkedőn zsűrizhettem, ahol mindenki jól érezte magát, és jól szórakozott. Nem csak a versenyzők, a szervezők, és a zsűri, de a kísérőkből, felkészítőkből álló közönség is.

A helyben kapott feladatok mellett olyan is volt, amikre előre készültek a csapatok. A trilógia bármelyik kötetéből kellett előadniuk egy jelenetet. Ehhez voltak, akik varázserővel bíró sütit sütöttek, volt,  aki bajuszt ragasztott, és volt, aki felvehette anyukája féltett esküvői ruháját. A jelenetekben kidomboríthatták a szereplők humorukat, előadói képességüket, ami pazarul sikerült.

A vidám közös pizzázás után izgalmas volt az eredményhirdetés, bár én szívem szerint mindenkit győztesnek nyilvánítottam volna. A könyvtár jóvoltából ajándék mindenkinek jutott, sőt, két különdíjat is adhattunk, egy-egy különösen ügyes versenyzőnek.

Bár a verseny nem volt rövid, a végén még maradt a gyerekeknek arra is energiájuk, hogy okosakat kérdezzenek tőlem, amire boldogan válaszoltam, hiszen ők már a tanév során  igazi szakértői lettek a könyveimnek. Fotózkodtunk, dedikáltam, és egyszerre vidáman és szomorkásan elbúcsúztunk egymástól, hiszen még maradtunk volna „bulizni”, de volt, aki egészen Nyíregyházáról érkezett erre az alkalomra.

Engem egy dolog azért elszomorít: biztos vagyok benne, hogy várnom kell pár évet, mire újra az én egyik könyvem alapján szervezi a versenyt Hevérné Kanyó Andrea a Kaposvári Egyetemi Könyvtár munkatársainak segítségével. Addig kénytelen-kelletlen átengedem a lehetőséget kollégáimnak, hiszen van bőven jó, mai magyar ifjúsági regény.


2017.07.01

Versenyünkről írtak az Algyői Fehér Ignác Általános Iskola honlapján

 http://www.algyoiskola.hu/human.html


2017.06.26

Bosnyák Viktória, írónő üdvözlő levele a versenyzőkhöz a verseny elején!

Kedves OLVASS.EL!-es versenyző!

Boldog vagyok, hogy csapatoddal jelentkeztél erre a komoly és izgalmas országos versenyre. Nagy fába vágtad a fejszédet, hiszen ha be akarsz jutni a döntőbe, figyelmesen kell végigolvasnod az egész Tündérboszorkány trilógia mindhárom kötetét. 

Ez így nem hangzik elég jól szerintem. Túlságosan is komoly, mint az iskolai tanulás. Pedig ez a verseny nagyon is jó. Igazi buli! Izgalmas, szórakoztató feladatokkal, amik lehetőséget adnak arra is, hogy megmutasd a többieknek és a zsűrinek élénk fantáziádat, kreativitásodat. 

Hadd javasoljak valamit! Szerintem nyugodtan olvasd végig akár mindhárom könyvet egymás után, anélkül, hogy tudnád a feladatokat! Legjobb, ha egyszerűen élvezed a történetet, drukkolsz a szereplőknek, kiválasztod kedvenc hősödet, és közben jókat nevetsz. 

Amikor majd megkapod a feladatokat, átnézheted újra a könyvet, ha szükséges. De lehet, hogy úgyis emlékezni fogsz mindenre. Vagy ha neked nem jut eszedbe, csapattársaiddal összedugjátok a fejeteket, és biztosan menni fog. 

Ha gondolod, bejelölhetsz a facebookon, bár lehet, hogy már ismerősök vagyunk. 

Szeretnél a NAPI CUKI OLVASÓM lenni? Küldj egy jól sikerült fotót Magadról egyik, vagy mindhárom könyvemmel, én pedig büszkén fogom megosztani, mivel nagy dolognak tartom, hogy ilyen egész éves munkát vállaltál. (Facebookon írhatsz is nekem, de a verseny kérdéseire adott válaszokkal sajnos nem segíthetek, az nem lenne szép dolog tőlem.) 

Örülök olyan fényképnek is, amin az egész csapatod látható. De akkor ne felejtsd el megírni csapatod nevét is. 

Kérlek, add át köszönetemet a Benneteket segítő felnőttnek is. Róla sem feledkezem meg, amikor az OLVASS.EL! versenyre gondolok.

Remélem, hamarosan nem csak valamelyik könyvem lapjain találkozhatok Veled, hanem Kaposváron, a döntőben is! 

Addig is drukkolok Neked.

 Szeretettel

 Bosnyák Viki

Tuti Csajok,a győztes csapat felkészítő pedagógusának véleménye a versenyről

2011 óta minden évben indulunk az,, Olvass.el!” online vetélkedőn. Könyvtárosként fontos feladatomnak tartom az olvasásra nevelést, amelynek alapjait kisiskoláskorban kell lerakni. A vetélkedő a 4. és 5. osztályosok számára van hirdetve, hiszen 3 regény elolvasása a feladat, amely csak már kialakult olvasási készséggel megy könnyen. Ennek ellenére nem mindig a kimondott jó olvasók vannak csapataimban, elsődleges szempontom mindig az a csapatok kialakításánál, hogy motiváltak legyenek a tanulók.

Válogatnom nem kell a tanulók közül, mert a tanulók látva és hallva az előző évi tanulók eredményeit és jeleneteit maguk jelentkeznek a versenyre, sőt a versenyzett tanulók a 6. osztályba lépve felkeresnek újbóli versenyzési szándékkal, ami sajnos a versenykiírás miatt nem lehetséges. 

Egész éves feladatot vállalva kötelességtudóan dolgoznak a tanulók.A regényeket játékos formában folyamatosan dolgozzuk fel, majd a tanulók egymásnak is feladatot adnak, ezáltal össze is csiszolódik a csapat. Motiváltságuk abban is kifejeződik, hogy figyelmeztetik egymást a határidőkre, együtt aggódnak a feladataikért. Itt látom a gyengébb olvasók ösztönzési lehetőségét is, mert bizony ők nem akarnak lemaradni, ezért ilyenkor túlszárnyalják magukat olvasási-és szövegértési készségük folyamatos javításával.

Az érdeklődés folyamatos fenntartására a legjobb módszernek a sok játékot és a rengeteg beszélgetést tartom, ezért szünetekben és délutánonként többször összehívom a csapatot. Természetesen kortárs gyermekirodalom nélkül egy gyermek sem kap rá az olvasásra. A vetélkedő során feldolgozott és kiválasztott könyvek mindig gyermekközeli, életkoruknak megfelelő történeteket tartalmaznak.

Egész évben úgy készülünk, hogy döntősök szeretnénk lenni, amely már ötször sikerült is. A döntő szintén sok játékos feladatból áll, több oldalról méri a tanulók olvasási-és szövegértési, olykor szövegalkotási készségeit.

A versenyt minden olvasásra nevelő pedagógusnak, könyvtárosnak ajánlanám, hiszen nincs meghatóbb dolog, amikor azt látom, hogy egy tanuló olvasó lett, újabb és újabb könyvet szeretne kölcsönözni.

Pammerné Kósz Tünde

Csurgói Eötvös József Általános Iskola

Kövérné Nagyházi Bernadett, a KE PK oktatójának, a zsűri új tagjának véleménye

2017-ben először vettem részt az Olvass.el országos döntőjén zsűritagként. 

2011-ben vettem meg Bosnyák Viktória Tündérboszorkány c. könyvét az akkor tízéves kislányomnak. Öröm volt látni, hogy olvas - végre, addig csak a neten olvasott -, így megvettem a második részt is, a Klott gatya, ne fárassz c. kötetet. Akkor még nem is gondoltam, hogy pár évvel később az Olvass.el országos döntőjén éppen ezek a könyvek lesznek a középpontban.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkértek az országos döntő zsűritagjának. Az első utam a könyvespolchoz vitt - hát persze, hogy elolvasom a trilógiát, ami a verseny témája!

Nagyszerű napok következtek. Bevallom, korábban nem olvastam a műveket, csak annak örültem, hogy a gyermekemnek tetszenek. Most azonban már én is rajongó lettem! A szereplők, a helyzetek, a témák olyan ismerősek! Bár én már több évtizede voltam tízéves, mégis szóltak hozzám a könyvek, a témák, a problémák, az illusztrációk.

Négy nap alatt elolvastam a trilógiát, és rajongó lettem! Hosszú esti beszélgetéseket folytattunk a ma már 15 és féléves lányommal, aki megosztotta velem élményeit, miközben - több éve - ezeket a könyveket olvasta.

Kíváncsian vártam az országos döntőt. A csapatok nagy izgalommal és lelkesedéssel készültek, ezt kívülállóként (zsűritagként) is éreztem.

Öröm volt látni a sok izgatott gyermeket, akik nagyon jól ismerték a műveket, és örömmel, aktívan vettek részt a feladatokban. Az egyéni, előre megkomponált feladatban, amikor valamelyik választott kötet egy jelenetét kellett megeleveníteniük, igazán nagyszerű életképeket láttunk! A többség Szinyei Merse Pál képét választotta - köszönet Mindenkinek, aki az életképek megvalósításában részt vett! Igazán nagyszerű jelenetek születtek!

A verseny zsűrielnöke maga a szerző, Bosnyák Viktória volt. Igazi öröm volt látni, ahogyan az Írónő a gyerekekhez fordult! Nem volt versenydrukk, nem volt versenyhelyzet, csakis az együttlét, az olvasás, a könyvek szeretetének közös öröme!

Különleges szerepet tölt be ez a verseny a gyermekek olvasás iránti örömének, kedvének felkeltésében. Száznál is több csapat indult 2016 őszén ebben versenyben, és mi, a zsűri csak a legjobb ötöt láttuk. Valóban a legjobbakat, és - függetlenül a verseny végeredményétől - ők mindannyian győztesek. Győztesek abban a „versenyben”, amelyet mi, a tanítók, tanárok az olvasás, a könyvek szeretetérét vívunk.

Amit kívánhatok: jövőre ugyanitt! Ha nem is Azokkal, akik idén versenyeztek, de kívánok ennek a kezdeményezésnek hosszú életet és sok-sok sikert, sok-sok kis olvasót, aki ezentúl a könyvtárakat bújja az újabb és újabb kalandokért!

Olvasni öröm! Az olvasás „súlyosan” fejleszti a képzelőerőt, a kreativitást, és olyan örömöt szerez, ami mással nem pótolható. további sikeres éveket kívánok a kezdeményezésnek, sok-sok kis olvasót, akik örömüket lelik a könyvekben!

Gratulálok az ötletgazdának, Hevérné Kanyó Andreának, aki már eddig is sok-sok olvasni szerető gyermeket nevelt!

2013.07.08

Kedves Andrea, s kedves Minden Résztvevő!

Egyrészt mindenkinek gratulálok, másrészt mindenkit irigylek, aki részese lehet a versengésnek, hiszen az Olvass.el! verseny egy nagyszerű játék, nagyszerű versengés, és egy nagyszerű iskola. S hogy az első kettőt miért gondolom, azt gondolom, mindenki számára világos. De hogy miért tartom iskolának - ráadásul nagyszerűnek?

Mert ez a játék észrevétlenül tanít. Méghozzá olyan fontos dolgot, amit nem érdemjegyekkel mérnek: érteni, és megérteni apró jeleket. Mint például a könyvek lapjain található betűket, a betűkből összeálló mondatokat, az azokban rejlő üzeneteket, s az üzenetek tanulságait tovább gondolni, s így építkezni, alkotni.

Márpedig csak az tudja igazán megismerni a világot, aki erre képes - szemben a többiekkel. Hadd idézzem kis hercegkisasszony hősömet, Helkát: „Annak, aki nem érti, minden könyv üres!”

Ehhez pedig azt tenném hozzá, hogy annak, viszont aki érti, az egész világ nyitott könyvvé válik, ami egyre csak hívogat: Olvass.el!

Hát, hajrá! :)

Nyulász Péter

2012.08.27

„Lelkesen és sok szeretettel ajánlom az Olvass.el!-t minden könyvtárosnak és pedagógusnak, akinek fontosak a gyerekek, és fontos az olvasás.Márpedig nincs köztük egy sem, akinek ne lenne mindkettő a szíve csücske.
De miért is vegyenek részt minél többen ezen a versenyen? A Hevérné Kanyó Andrea által szervezett versenyeken mindenki nyertes, mert

- jó, mai gyerekeknek való olvasnivalóra hívja fel a figyelmet
- élvezetesek a fordulók, sok kreatív, könnyen megoldható feladattal
- ajánlásaiból még a legjobb szakemberek is tanulhatnak, mivel szemét és szívét rajta tartja a mai gyermekirodalom, és a szakirodalom ütőerén
- segítségével a gyerekek megtanulhatják az internet hasznos alkalmazását is

És ez csak néhány az általam már többször is tapasztalt pozitívumokból.
Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a sorozat végén a gyerekek találkozhatnak a verseny megálmodójával, Andi nénivel, akivel eltölthetnek néhány vidám, izgalmas órát, és nem kell attól tartaniuk, hogy lógó orral kullognak haza a végén, mert nála minden csapat győztes."

Barátsággal:

Bosnyák Viktória (író)

 

2012.08.23

Olvass el vetélkedő

Együtt olvasunk...

A  Kinizsi Lakótelepi Tagiskola 2008 óta vesz részt az olvasási versenyen.

Hogy miért szeretjük, mi gyerekek?

- szeretünk olvasni

- érdekes, változatos feladatok vannak

- a döntő mindig nagyon jó hangulatú

- nem verseny,- még ha van is helyezés-, hanem játék

- a többi csapat szokott súgni... :-)

- sok ajándékot kapunk...

- mindig van valami finomság

Hogy miért szereti a kísérő tanár?

-          a versenyfelhívás időben megérkezik

-          a könyvek a versenyhez beszerezhetők

-          a beküldendő feladatok,  érdekesek, az életkori sajátosságnak megfelelőek

-          a „levelezős” rész lebonyolítása, rugalmas

-          a döntő kiváló szervezettségű, lebonyolítású

-          a zsűri felkészült, korrekt

-          a díjazás nagyvonalú

-          a vendéglátás kiváló

 

Mi Kinizsisek, a 2012/13-as tanévben is ott leszünk!

Jónásné Bánfi Csilla

Kinizsi Lakótelepi Tagiskola

Könyvtáros

 

2012.06.08

MANCS csapat-Rákóczi iskola:

Kedves Andi néni!

Érdekesek voltak az egyes fordlók feladatai. Sokat dolgoztunk rajta, néha elakadtunk, ilyenkor Ica néni bíztatott bennünket...

A döntőben jól éreztük magunkat. köszönjük a kedves fogadttást, a sok ajándékot. Reméljük jővőre is részt vehetünk a döntőben. A feladatok közül a jelenet és a lufis tetszett nekünk a legjobban. Zalán nagyon boldog volt az újságcikktől. Az osztálytársaink láttak minket a TV-ben. Ica néni büszke volt ránk.

Jó nyarat kívánunnk! Várjuk az érdekes feladatokat jövőre is!

 

Kedves Andi!

A nyárra jó pihenést kívánok! A gyerekeket nagyon boldoggá tetted a fogadtatással, az szép könyvekkel. Nyertél magadnak 5 Rákóczis diamondot!!!

A következő évre jó egészséget, sok erőt, kitartást, sok jó ötletet, lendületet kívánok!

Sok szeretettel: Törő Zoltánné Ica - Mancs,Rákóczi iskola

 

Nagyné Zimre Márti (Toponár):

Nagyon köszönjük ezt a klassz vetélkedőt Neked és segítőidnek. Jó hangulatú, kreatív, tempós és változatos volt. Gyerkőceim nagyon fel voltak dobódva, rettenetesen örültek, hogy nyertünk. Nagyon büszke vagyok rájuk. Ők is nagyon szeretik a Nógrádi-könyveket, ebben az évben szorgalmi olvasmány volt az osztályban a Petepite és a Nézz rám, mami! Sajnálják, hogy "kiöregednek" a korcsoportból.

Köszi a sajtóanyagot is, ki is nyomtatom és viszem a faliújságra.

Neked jó pihenést kívánok a nyárra, s új ötleteket az új fordulóhoz.

 

 

 

 

 

Utolsó módosítás: 2017. augusztus 18., péntek, 11:03